Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy, Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad! Ha azt sem akarod tudni már, hogy ki voltál tegnap, Ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad! |
S végül arra jöttem én a világra,
Hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban.
Két szoba közt a csend - de végtelen nagy távolság! S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát. |
Nyomtalanul nem múlik el az élet,
Valaminek mindig történnie kell.
Látod, a szemem alatt már
Ott van néhány ránc, és mégis
Az vagyok, akinek engem látsz.
Az angyali városból már elköltöztek rég az angyalok,
A többiek meg a zajban nem hallják az égi dallamot.
Ha ez a szerelem az élet, A halál a harc, Én leteszem eléd a fegyvert. |
A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben. |