Emlékezz rám

Children of Distance

[Petrix]

Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod, majd a hangomat
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye
De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz aki felvegye
Így egy kicsit megkésve, itthagyom most emlékbe
Mindazt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre
Létezésem értéke, és elmúlásom rémképe
Beolvadt a zenémbe, de lehet, hogy nem kéne
Mert mért ne, kit érdekel, minek mi a mértéke
Úgyis por és hamu lesz mindegyikünk a végére
Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem

Hogy tovább él az emlékem, a barátaim lelkében.

Refrén[Kriszta, Horus]

Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél

Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

[Carp-E]
Emlékem, majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem
De pont azért, hogy te is értsd, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Hogy tükörben az életem vajon most a látszat eltakarja

Vajon szeretnek, majd akkor is ha néha én is hibázok
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy így néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékül, most így dalban hallható
Mily szeretettel adom ezt, remélem érzed, hogy ez neked szól
Hozzád, és ezt azért írtam, majd veled lesz ha elalszol.

[Children of Distance - Emlékezz rám a www.dalszoveg.hu-n]

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem

[Horus]
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre
Egyszer megígértem, szeretni foglak téged mindörökre
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek
Nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek
Még mindig hiányzol, mindennap gondolok rád

Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem
Dallamok mögé rejtőzöm, mert mind idáig féltem
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek, emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

[Shady]
Szavam szívekbe furódó, dalból indítható rakéta
Mi nyomot hagy az éterben, megérzi a Planéta
De ki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem
Aki nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám hogy megértsen
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt
Így az idő távlatából, már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal

Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem
Születtem nyolcvan, éltem halálomig
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

A karjaidban meghalni

Children of Distance

Refrén:

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,

Horus:

Nem érdekelt senki, de érte bármit megtettem.
Magával ragadott és ellenne semmit sem tehettem,
Érte sok rossz dolgomat a föld alá temettem.
Sok-sok hónap eltelt, vidáman és boldogan,
Szerettük egymást, kitartottunk jóban rosszban.
Az ő nevét lehetett hallani minden mondatomban,
Akármikor kellett futottam hozzá azon nyomban.
De rájöttem, hogy gond van, köztünk bomba robban,
Azt mondta, már nem szeret, na akkor voltam bajban.

Egyenesen egy drámába illő volt ez az alakítás.
Idegileg is megviselt és eltávozott a lelkem,
Elhagyott az a lány, akit a legjobban szerettem.
Kiborultam, sírtam, és csak ezt hajtogattam neki,
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni.

Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,

[Children of Distance - A karjaidban meghalni a www.dalszoveg.hu-n]

Shady:
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni,
Csak Veled szeretném az életem elcsalni,
Számtalan éjen voltam mélyen
Számtalan napon át feküdtem kábán
Csomót keresve a kákán, de én futamodtam meg gyáván,
Nem tudok másra gondolni szíved elrablóját látván,
Titkon annak örülnék, ha cédulát láthatnék a lábán,
Persze Neked, azt kívántam sok sikert,
Közben úgy éreztem magam, mint egy kivert

És élve hagyva vár, hogy valaki befogadja.
Az önsajnálat marcangol és bánt,
Kérges szívemből egy darabot lehánt,
Látom, ha vérzel, és ha ebbe a darabba nézel,
Te is láthatod szerelmem, szerelmem nem vész el.
Nem akartam, hogy belém láss, de most rá visz a kényszer.
Szeretném, hogy maradj velem örökre és ha rosszat érzel
Kapaszkodj belém két kézzel, de nem lehet baj,
Csak a szíveddel láss és ne ésszel.

Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,

Horus: 
Azt kívántam magamnak, hogy az utcán vérbe fagyva,
Haljak meg mindenkitől távol, magányosan kitaszítva.
Ültem a teraszon a cigiket kartonszámra szívva,
Az öngyilkosság gondolatát mindig az agyamban tartva.
Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör,
Elegem volt abból, hogy én voltam a szemetes vödör.

Hozzám mindig jöhettek hisz vigasztaltam bárkit.
De én nem kaptam ezt vissza mikor rám szakadt az égbolt,
Mindenki csak csesztetett és rosszabb lett mint volt.
Már csak egy fekete folt, hisz már nagyon régen volt,
Akadt olyan ember, aki barátként csak előre tolt.
Egy lányhoz szólok most kit még nem találtam meg,
De ezen a gyönyörű földön akad még rengeteg.
Remélem egyszer rátalálok és vele együtt a boldogságra,
Soha ne bízd el magad ez a történet tanulsága.

Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,

Beforratlan sebek

Children of Distance

Life guess is scars, will always heal man

Ayo, my scars are showin, and these bars of emotion
But I’ve come to realize that this is part of growing

I’ve done wrong but these mistakes will always teach me
To keep my head straight, and find the best way
To keep living good while a release the dead way
That brings me down, drowning and sorrow,
Everydays are blessin so I’m counting tomorrows
Cuz the next day can bring the answer
The future means I’m not living backwards
Pain isn’t stay in my suffering is optional
Life is hard, we strugglin through obstacles
So was in ? here and think about my life my reasons to rhyme
And the thoughts that I give to sound,

It’ll make me real, tho’ It’ll take me longer

Refr.:

A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.

Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak

2. Versszak (Horus)
Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,

Lehullt az eső hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra nem vágyok dicsőítő szóra
Soha nem kértem semmit az égtől még nem jött el az az óra
Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják hogy ég veled.
Vérzik a szívem, mikor a fájó múltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
Néha tested megremegett de én mindig megfogtam kezedet,
Két szemedbe nézve magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.

[www.dalszoveg.hu :: Children of Distance - Beforratlan sebek]


Refr.:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak


3. Versszak (Carp-E)
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni

És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
S így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt

Refr.:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak


4. Versszak (Shady)
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék az Te lennél tündöklő éjszakám
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.

Most pedig úgy hullik az eső ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól hogy semmi sem tart örökké
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virág eső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Most virág borítja sírodat, előtte itt állok az esőben
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.

Refr.: 2x
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak

Búcsúlevél (Shady)

Children of Distance

Vers

Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!


Prológus
Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.

Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!

1.Verse
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.

Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refr.:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.

Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,

De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

[Children of Distance - Búcsúlevél (Shady) a www.dalszoveg.hu-n]

2. Verse
Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.

De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,

Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refr.:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

3.Verse
Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.

A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.

Ha sírsz

Children of Distance

Carp-E:

Ami elragad örökké, és éppen ezért tévhit
Hogy elfuthatsz előle, hisz utolér az élet
Hiába is éled, hogyha érzed már a véget
Mert magány most az életed és erről szólnak napjaid
Könnyed is kicsordul, ahogy felemeled karjaid
S arcodon a könnycsepp is végig fut most lassan
Kérlek hidd el nekem, hogy én tényleg nem akartam
De nincsen már mit tenni, én nem kellet már senkinek
S ha ismernéd az életem, akkor te is elhiszed
Hogy éjszakákat sírtam át, egyedül és gyáván

De ha sírsz akkor a lelked minden érzést elfed
És kiadja így magából az összegyűjtött terhet
Ezért örülj annak ha sírsz, mert boldog lesz a sírod
Mert eltűnik a bánat, ha minden nap kisírod

Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát,
Család, vagy más.
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod de csak csalódások érnek,
Így a magány könnyek hadán talán rád talál végleg.

Shady:

Fáradtan üldögélsz az asztalon a könyököd,
Majd beletúrsz a hajadba, az ujjaid ökölbe,
A fájdalom marja lelked, de a szemed könyörög!
Sírni valakiért, sírni valami miatt,
Átöleled a bánatot, hogy a fájdalmadat kiadd!
De ne szégyelld soha, ez nem a gyengeség jele,
Ha az élet iskola, akkor ez az érző ember jegye!
És ne várdd azt, hogy valaki vigaszt adjon,
Mert csak okozója lehet az, ki vigasztaljon!
Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég,
Akkor elszürkül a világ, akkor fakó, ami szép!

Hogy meglátszik majd reggel, hiába takar paplan!
Hiába menekülsz a sok nyomasztó gond elől,
Ha a bánat megtalál, így kap el és megöl! ÁÁÁÁÁÁ

[www.dalszoveg.hu :: Children of Distance - Ha sírsz]

Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát,
Család, vagy más.
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod de csak csalódások érnek,
Így a magány könnyek hadán talán rád talál végleg.

Horus:

Ha könnyeid hullanak, a színes világ kifakul.
De sírd csak ki magad nyugodtan a vállamon,
Mindent, ami bennem jó, azt neked átadom.
Tudom, hogy rossz dolog, ha átvágják az embert,
De azt is tudom, hogy hiába ragadnál most fegyvert. 
Ne törődj semmivel, csak engedd el magad,
Én veled maradok, míg bánatod nem apad.
Az élet egy nagy csapda, mibe sokan beleesnek,
De én nem törődök vele, hisz vannak, akik szeretnek.
Tudom hülyén hangzik de jót kell látni a rosszban,
Emlékezni a jóra, és hinni a jó dolgokban.

Mit fájna elveszítened, attól önként meg kell válnod.
Ha mégis nagy bánat ér, és könnyeid potyognak,
Sírd csak ki magadat, és hidd el jobb lesz holnap.

Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát,
Család, vagy más.
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod de csak csalódások érnek,
Így a magány könnyek hadán talán rád talál végleg.

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat