Ikrek - Merkúr
Fizikai síkon a jó ritkán kellemes. Mert a kellemes valami erőfeszítés nélküli, passzív lebegést jelent egy olyan régióban, amelynek legkisebb paránya is háborúban áll, s aktív elhárító manőverek között kénytelen létét fenntartani. Sétálva nézelődni kellemes dolog: de nem zárótűzben. Trópusi tó langyos vizének felszínén ringatózni kellemes állapot. Csak akkor válik veszedelmessé, ha a tóban krokodilok nyüzsögnek. Más a pillanatnak élni az idő fogságában és más az idő fölött örök jelenbe emelkedni.
Az idő pillanatembere továbbhaladásának fontos üzemanyagát szórja szét felvillanó impulzusok hatására. Eltékozolja az energiatőkét, amelynek hosszabb átvezető szakaszt kellene fedeznie. Ezért, rossz ökonómiája miatt gyakran csődbe kerül. A felemelkedés erőfeszítéséhez erőt akkumuláló magatartás egy szinten túl csodaszerű jelenségeket idéz elő maga körül. Mert erősödő életárama olyan sugárzó góccá változtatja, amelyben minden összefut; az invokált tendenciák látszólag önmaguktól indulnak elfelé. A legkisebb ellenállás vonalán mozgó karakter legfőbb veszélye a síkok összezavarása.
Ha ugyanis valaki a földi tapasztalatsík fölött marad akkor, mikor bele kellene merülnie, hogy annak lényegét megismerje, nem jut túl az anyagi világ veszélyein, csak kívülre zárul. Outsiderré válik ott, ahol beavatottá kellett volna lennie. Aki úgy él a dzsungelben, mintha Éden kertjében pihenne, nem csodálkozhat rajta, ha vipera mar bele. Ez nem jelenti azt, hogy Éden kertje nincs meg a valóságban valahol! De oda kell jutni. Szüntelen erőfeszítéssel. És ellen kell állni olyan áramlatoknak, melyek állandóan el akarnak terelni ettől a céltól. S ez a küzdelem nem kellemes!
Vannak kiváló agyú emberek, akiknél nincs semmi hiba a dolgok világos felismerése körül. Mégis olyanok, mint a dombtetőn lustálkodó gyermek, aki látja a közelgő vihart, s az Ígéret Földjét a messzeségben, de fekve marad. Egyetlen lépést sem tesz a menedék felé, vagy a megpillantott Gondvana irányába: A sokirányú érdeklődés felszíni villódzása Odüsszeusszá teszi az embert, aki szirének énekére figyel anélkül, hogy árbocrúdhoz kötözné magát.