A szeretet növekszik, kikívánkozik. És ha már nincs hely, robban. Ha túlárad szeretettel, ami nem találhat magának utat, akkor keres. És akkor nem kérdez, hogy akarod-e, nem kérdezi, hogy lehet-e.
Vagy tetszik neked valaki, vagy nem. Ha igen, hát akkor te beszélsz egész idő alatt, és még csak szóhoz se hagyod jutni a másikat. Ha viszont nem tetszik neked valaki - és többnyire így szokott lenni, (...) nohát akkor úgy ülsz ott, mint maga a halál, és hagyod, hogy az illető beszéljen csak, beszéljen, míg magától bele nem kerül a kutyaszorítóba. Az iránta érzett szerelmed akkor is a tiéd. A saját tulajdonod. Hiába utasítja vissza, nem tehet ellene. Nem kér belőle és kész. Amit adsz (...), az örökre a tiéd. Amit megtartasz, az örökre elveszett!
Neked megteszem, másnak sohasem,
Hogy várok rád, akár hosszú éveken át.
Ezt én választottam, ezt én így akarom,
Ez nekem oly nagyon kedves, ezt neked is kívánom.
Szeretni így is lehet. Tudni, hogy értelmetlen, mégis ápolgatni a kedves sajdulásokat, amiket mindig fel kell fedeznie, valahányszor meglátja, valahányszor eszébe jut.
A fa buzgalma a gyümölcsbe száll át, amely viszont semmit sem nyújt érte cserébe.
A szerelem azt jelenti, hogy boldognak akarjuk tudni a másik felet, még akkor is, ha az illető nem lehet a miénk.